Armin Fidler, a Világbank vezető tanácsadója előadása azt mutatta be, hogy a gazdasági válság hogyan érintette az egészségügyi és a szociális rendszereket, mennyiben sikerült megvédeni a legszegényebb, legsérülékenyebb társadalmi csoportokat. A gazdasági válság minden szektort érintett, a foglalkoztatás csökkent, ennek közvetlen hatása volt a háztartásokra is. Az Európai Unió (EU) lakosságának immáron 16 százaléka él a hivatalos szegénységi küszöb alatt, még a szociális ellátások ellenére is. Van olyan ország, ahol ez az arány 26 százalékot ér el. A gazdasági válság hatása összetett volt az egészségre. Egyrészt megváltozott a háztartások viselkedése, kevesebbet költöttek megfelelő élelmiszerekre, növekedett az alkohol-, a cigaretta- és a kábítószer-fogyasztás. Csökkent a lakosság egészségügyi szolgáltatásokra elkölthető jövedelme. Másrészt az állami, biztosítói bevételek megfogyatkozása következtében az egészségügyi ellátásra költhető társadalmi források is apadtak, ez különösen a nem bér jellegű kiadásokat, mint például a gyógyszerekre és az orvosi eszközökre jutó kiadásokat érintette, de csökkent a szolgáltatások színvonala is. A válság a szociális ellátásokra jutó forrásokat is érintette. Mindez együttesen kedvezőtlenül befolyásolta a lakosság egészségi állapotát.
Csökkenő bevételek az egészségpénztáraknál
Egy felmérés eredményei, amelyet tíz kelet-közép-európai egészségbiztosítási pénztár körében végeztek, azt mutatták, hogy 2009–2010-ben drámaian csökkent a bevételük. A járulékbevételek csökkenését a költségvetési transzferek nem kompenzálták. A kiadásokat visszafogták, az ellátórendszer különböző szintjein meglévő hiány növekedett. Az alapvető egészségügyi szolgáltatásokra (alapellátás, sürgősségi ellátás, anya- és csecsemővédelem, gyógyszertámogatás) jutó forrásokat igyekeztek mindenképpen biztosítani. A kórházi és egyéb kiadásokat csökkentették, helyenként drasztikusan. Lakossági felmérések eredményei arra utalnak, hogy a lakosság alkalmazkodása is jelentős mértékű volt.
Így például egy Montenegróban végzett felmérés adatai azt mutatták, hogy a jelentős jövedelemcsökkenést elszenvedők kevesebb prevenciós egészségügyi szolgáltatást vettek igénybe, a magánszolgáltatóknál felmerülő ellátások jelentős részét igyekeztek a közszolgáltatások keretében igénybe venni, a magán egészségügyi és nyugdíjbiztosításukat megszüntették, a rendszeresen szedett gyógyszerek egy részét nem váltották ki. Örményországban 2008–2009-ben a lakosság alkoholra fordított kiadásai 1,3 százalékkal nőttek, a ruházkodásra fordított kiadás 12,9, az egészségre fordított kiadás 14,6 százalékkal csökkent. A válság egészségügyi hatásait tekintve a legsebezhetőbbek azok az államok voltak, ahol a GDP csökkenés a legnagyobb mértékű volt, és az egészségügyi kiadásokon belül magas volt a lakossági kiadás aránya.
Az egészségügyi rendszerek nincsenek válsághelyzetekre felkészülve
A felmérések eredményei azt mutatták, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy reagálni tudjanak a gazdasági válság hatásaira. Az egészségügyi ellátórendszerek még mindig igen rossz hatékonyságúak ezeknek az országoknak a többségében, nagyon korlátozottak a kapacitások arra, hogy kövessék, hogy egy ilyen válsághelyzetben mi történik a háztartásokban, a lakosság szintjén. Stratégiai kérdésként merül fel, hogy a válság tényleg lehetőség-e, kikényszeríti-e azokat a változtatásokat, hogy e rendszerek reagálóképessége jobb legyen hasonló válsághelyzetekben.
Már most vannak olyan rövidtávon jelentkező kihívások, mint például a bevándorlók egészsége, illetve hosszabb távon érezhetők, mint például a populációk elöregedése, amelyeknek ezeket az ellátórendszereket stratégiai változtatásokra kellene kényszeríteniük. Az elmúlt válságok tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek hatásait nem kellően kutatták, az egészségpolitika sokszor vakrepülésre kényszerült a megfelelő információ és tudás hiányában. A legutóbbi válság arra is rávilágított, hogy az egészségre kifejtett negatív hatások tompítása integrált interszektorális beavatkozásokat igényel, így többek között a munkahelyek megőrzését, a leginkább rászorulók kiemelt támogatását, beruházást a szociális és egészségügyi ellátórendszerekbe.