A közelmúltban több száz, az egészségügy különböző szegmenseit képviselő szakember előtt jelentették be: átszervezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) háttérintézményeit. Pontosabban a ma még kilenc intézetet a feladatok részbeni újraosztásával háromra redukálják. A szakmai pletykák már arról szólnak, hogy megszűnik az ÁNTSZ.
Szó sincs róla! A tisztiorvosi szolgálat az átalakítások eredményeként ettől kezdve a fenti intézményeket, valamint az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) együttesét jelenti.
Miért gondolják úgy, hogy a három több lesz, mint a jelenlegi kilenc? A létszám csökkentésének szándéka, netán pénzügyi takarékosság áll a háttérben?
Nem, hanem egy másfajta megközelítés, hiszen – bár a gazdálkodást racionalizáljuk –, kevesebbe sem kerül az új struktúra, s elküldeni sem akarunk szakembereket.
Kezdjük talán az Országos Epidemiológiai Intézettel, amely Országos Járványügyi Központként folytatja, s amely – legalábbis kívülről figyelve az eseményeket – a legkevésbé sínyli meg a váltást. Ez az egység marad – az Ön szavait idézve – a legkompaktabb. Akkor miért kell hozzányúlni?
Nekem fixa ideám, hogy a jelenlegi szervezetet olyan központtá kell alakítani, amely képes a járványok előrejelzésére, a járványos folyamatok modellezésére, elemzésére, illetve mindezek kommunikálására – természetesen az ehhez szükséges költségvetés biztosításával! Amit az előrejelzések terén a WHO, illetve az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) megtesz a kontinens vonatkozásában, azt – részben nemzetközi, részben pedig saját adatok alapján – a mi intézetünknek is meg kell tennie. Nem ismeretlen műfajról van szó, hiszen az influenza esetében évről évre így járunk el, viszont vannak olyan kisebb-nagyobb lakossági csoportokat érintő fertőző megbetegedések, amelyek nagyobb figyelemre tartanak számot, érdemes velük behatóbban foglalkozni.